| Hírek : Opel Corsa 1995 Swink B |
Opel Corsa 1995 Swink B
gaborka14 2006.03.03. 14:59
 A Kis Swinget át vizsgáltuk ( ták )
 |
|
Urambátyám-ország vagyunk, ez a hiánypótló írás is amiatt születhetett meg, hogy egy családtag vált érdekeltté Corsa-ügyben. Mikor húgocskám tőlem, mint szakértőtől (muhaha) megkérdezte, milyen autót vegyen egymillióért, természetesen azonnal visszakérdeztem: mire kell neki? Munkába járni napi 40 km-t oda-vissza, és valószínűleg csak pár hónapig lenne rá szükség, mondta. Ja, mondom én, ha el is akarod majd adni, Corsát vagy Polót vegyél.
Bizony, hiába álldogál a használtpiacon számtalan pörgős kis olasz, kényelmes kis francia, strapabíró kis japán autó, Opelék 8-10 éves Corsája és Volkswagenék kicsit öregebb Polója iránt érdeklődnek a legtöbben az egymilliós kisautó-kategóriában. Ez van, még a legszőkébb plázacicák és a legkalaposabb úrvezetők is tudják a Volkswagenről, hogy tartós meg presztízs, illetve az Opelről, hogy sosem kop el.
Ilyen a piac: a neten 1150-1500 köbcenti közötti motorkategóriában '96-os 146-os Alfák, '99-es (!) 145-ös Alfák, '97-es, '98-as Saxók, ugyanilyen évjáratú Daewoo Lanosok is akadnak kicsivel egymillió alatt. Hét-nyolc éves Puntóval, uram bocsá' a nagyobb Bravóval is Dunát lehet rekeszteni, ahogy Fiestával (és Mazda-pandantjával, a 121-essel) és Escorttal is. A Corsák a milliós értéksávban öregebbek picinyt, jellemzően '95-'96-osak, csaknem minden esetben 100 000 km feletti futásteljesítménnyel. A Polók még öregebbek és többet futottak, '95-ös már csak mutatóban akad egy milla alatt.
 A korzás öntudat Volt '98-as is, már frissebb hűtőmaszkkal, csúnyán törve és rosszul javítva. Még megnéztünk egy-két olajfolyásokkal, lepukkant beltérrel, lejárt gumival és lötyögős-kopogós váltóval, futó- és kormányművel bíró autócskát, aztán megtaláltuk, amire már azt mondhattuk, kár tovább keresni.
Corsa-kronológia
A General Motors 1982-ben Zaragozában, Spanyolországban megnyitotta új összeszerelőüzemét. A GM addigi legnagyobb Amerikán kívüli beruházása az addigi legkisebb GM-modell, az Opel Corsa gyártását készítette elő. Az autócskát kezdetben két- és háromajtós kivitelben, Standard, Luxus és Berlina felszereltségben gyártották, 1,0, 1,2, 1,3 és 1,4 literes, karburátoros motorokkal. Két évvel később érkezett az ötajtós modell. A befektetés sikeresnek bizonyult, '86-ra elkészült az egymilliomodik, '89-re a kétmilliomodik Corsa.
Ahogy egy angol oldal fogalmaz (bár itt Vauxhall Nova néven ismerik az autót), a motorok " gyengék voltak teljesítmény, de erősek takarékosság tekintetében". Később GTE, vagy SRi, esetleg GSi néven egy 110 lóerős, 1,6-os injektoros motorral szerelt sportverzió egészítette ki a kínálatot, 1990-ben enyhe frissítésen esett át a kasztni.
1993-ban került piacra tesztünk alanya, a gömbölyded második generációs, azaz "B" Corsa. Az autó Eco, Swing, Joy, Sport és GSi16V kivitelben létezett, 1,2, 1,4 és 1,6 literes benzinmotor, no meg egy másfél literes Isuzu-turbódízel került a tömpe orrba, 45-től 106 lóerőig kínálva teljesítménylépcsőket. Európa számára nem gyártottak többé lépcsőshátú Corsát - Olaszországban viszont eladtak pár kombiverziót. 1996-ban Európa első háromhengeres és tizenkétszelepes motorja, egy ultratakarékos, 55 lóerős egyliteres nehezítette meg a versenytársak dolgát.
2001-ben jelent meg a jelenleg is futó "C" Corsa, 2002-ben pedig az egyterű verzió, a Meriva. Forrás: http://www.opelfreundeheavensgate.de
A beltérrel sem volt különösebb probléma, a jellegzetes korabeli német design már persze idejétmúlt, a gumiszoknyás bajuszkapcsolók pedig kimondottan ocsmányak, de friss hatású maradt a tartósnak bizonyult kárpitozás, alig kopott a műszerfal fénye. Autónkban még az Opeleknél jellemzően gusztustalanra kopott váltószoknyát is kicserélték valaha egy olyanra, ami még most is újszerű. Mindössze három hibát sikerült felfedeznünk: a rádió keresőgombjai nem, vagy csak alig működnek, a külső levegő hőmérője néha fals értéket mutat (persze az is nagy szám, hogy van ilyen műszer egy tízéves kisautóban) a vészvillogó kapcsolója pedig - mint szinte az összes korabeli Corsánál és Astránál - hajlamos beragadni.
 |
|
Ez utóbbi hibát látványosan sikerült demonstrálni, amikor az ujjammal rámutattam a kapcsolóra és mondtam a húgomnak, hogy ezt ne nyomja meg, mert beakad, rámentünk egy zökkenőre, véletlenül megnyomtam és beakadt. Tízperces bűvészkedéssel azért sikerült abbahagyni a folyamatos köszönömözést, a piros gomb azóta tabu. Persze párezer forintért cserélhető lenne a kapcsoló, de hát egy húgtól mit várjon az ember, forgó szirmú virágos illatosító mindenesetre már van az autóban.
Ehelyütt kérek elnézés a piros pöttyös kormányvédőért is, de hát a lányok már csak ilyenek.
A vezetőülésben örömmel tapasztaltam, hogy a magasság az Opeleknél megszokott módon kurblis tekerentyűvel állítható. Sajnos az ülőlap dőlésszöge fix, ami még nem lenne baj, de rettentően lejt is hátrafelé. Kényelmesnek kényelmes, csak mindig attól féltem, hogy gyorsításkor hanyatt esek.
Na nem mintha annyira gyorsulna az autó. Hiába nyom csak 850 kilót még az ötajtós kasztni is, a régivágású, egyszerű motor nem tud csodát tenni. Óra szerint 160-at már ment a Corsa (ez talán még 150 is van), a gyorsulás öreguras. Ráadásul hirtelen intenzív gázadásra nincs gyors reakció, az autó megtorpan, összeszedi magát és lassan-lassan kezd csak elnyamnyogni a többletbenzinen. Pörgetni felesleges. Szóval nem vadállat, de legalább van idő elgyönyörködni az egyszerű műszeregység helyes kis mutatóiban, mire a sebességmérő mutatója nagy keservesen felkúszik a kívánt értékre. Bele sem merek gondolni, milyen lehet az 1,2-es Corsa.
A Swinghez '95-ben nem járt szervokormány, de a nagyméretű kormánykerékkel és a nagy kormányáttétellel még húgom sem panaszkodik nehézkes manőverezhetőségre. A futómű inkább kényelem-, mint állatkodáspárti, de ebben az autóban ez így van jól. A váltás pont annyira precíz és könnyed, mint amilyennek egy olcsó német tömeg-kisautóban lennie kell. Vagyis a kar lötyög és nehézkes, de soha nem akad. A zajszint már normál országúti tempónál is magasabb kissé annál, mint amit egy mai kisautótól várna el az ember, de a kortárs konkurensek között tapasztalataim alapján több zajosabb (Swift, Punto például) akad, mint csendesebb.
A Corsa 2443 mm-es tengelytávja 7,7 centivel rövidebb csupán az Astráénál, ennek megfelelően még magam mögött is tűrhetően elférek. Öt átlagos termetű felnőtt, ha nem is főúri kényelemben, de törődés nélkül eljuthat A-ból C-be, persze azért jólesik B-ben kiszállni egy nyújtózásra. A csomagtartó méretére sem lehet panasz, ma már szokatlan viszont, hogy az üléstámla csak egyben dönthető. Fejtámlákat, középső automata övet is hiába keresünk hátul.
 Corsa és Sarolta
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
